A plébánia története

A községben egy római katolikus templom található, amelyet 1722-ben kezdtek építeni. A barokk templom Szent Péter és Pál tiszteletére, Padányi Bíró Márton püspök tervei szerint épült. Helyén korábban egy romladozó, fatornyos templom állt, körülötte temető volt. A törökök a szentgotthárdi csatából vesztesen visszavonulva felégették a falut. Ennek emlékét ma is őrzik az Égett kertek és a Régi házhelyek dűlők. Az új templom építéshez felhasználták az örményesi pálos kolostor romjaiból ideszállított köveket is. A templomot 1735-ben fejezték be, mely ma is ott áll a község közepén. 1756-ban levált Pacsától, és önálló plébánia lett, melyhez fiókegyházként lettek csatolva: Rád, Gétye, Igricze, Nemesszer, Vöör – ma Vörrű, Bánfa, Rokolány, Cserhíd, Duba, Hosszúhajtás malmok, melyek nagy része ma már nem létező község. 1792-ben Rádó helység levált Szentpéterúrtól és önálló plébánia lett. Mivel a templom szűknek bizonyult, 1831-ben kibővítették -ahogy ma is van: új szentélyt építettek, és hozzá két emeletes sekrestyét, mindkét oldalon egyet. 1855-ben a romladozó tetőzetet újra kellett építeni. 1898-ban az egész templomot átrenoválták. 1900-ban elkészült Josef Rifesser ausztriai oltárépítő gyárában az új főoltár, 1930-ban pedig a Jézus szíve oltár is elkészült.
Három harangjából kettőt 1916-ban elvittek, amelyeket később pótoltak. A II. világháború idején a középső harang lett a harcok áldozata. A 25 méter magas toronyban ma két harang lakik. A délben megszólaló 4 mázsa 10 kilós harangot Seltenhofer Frigyes mester műhelyében öntötték 1925-ben, Sopronban.


Plébános:
Farkas László

Elérhetősége:
8764 Dióskál, Rákóczi u. 60.
(83) 353-317

A miserendről és elérhetőségről információk itt olvashatóak.